Sokat gondolkoztam azon, hogyan is kéne elkezdeni ezt a beszámolót, mert igen, napokkal a koncert után sem sikerült összeszednem magam. Talán érdemes lenne az izgalmas részhez ugrani, valahova oda, hogy július 3-án délután 3 körül végre megérkeztünk Sopronba, Voltra.

A bejáratnál hatalmas sor állt, arra számítottam, hogy még legalább fél órát ott állunk, de nyílván a szervezőknek is feltűnt, hogy iszonyat sokan voltak, ezért még egy jegyellenőrző sort indítottak, így – mivel csomagunk nem volt – öt perc alatt bent voltunk.

A Thirty Seconds to Mars-ra mentünk, akik természetesen legutoljára léptek fel a nagyszínpadon. 23:30-ra voltak kiírva, de nagyobb zenekaroknál a fél óra késés alap szerintem.

Mivel a tervezetthez képest későn érkeztünk, úgy gondoltam, hogy jó helyünk már biztos nem lehet, de hatalmasat tévedtem, jobb helyünk nem is lehetett volna, talán csak az első sor. Őszintén szólva nem pályáztam az első sorra, ez volt a negyedik MARS koncertem, kettőt már első sorból néztem végig, és tudom, milyen érzés, amikor rohadt erősen nyomnak a kordonhoz, te pedig próbálod tartani a helyed, vagy nyomni hátrébb a másikat. Mellesleg 10 órát várakozni a melegben sem éppen kellemes.

Pár doboz sör és egy hamburger társaságában elfoglaltuk a helyünket. Első fellépő a Hősök volt. Most képzeld el azt a szituációt, hogy egy rocker – aki toleráns és elfogad majdnem minden zenei stílust – áll egy rap-szerű koncert kellős közepén és nagyon nem szeretne ott lenni, de muszáj végigállnia a koncertet, hogy kedvencét jó helyről lássa, mert igen, én is ezzel próbáltam magamban tartani a lelket, hogy a szenvedés után jöhet a jól megérdemelt jutalom, és sikerült kibírnom! Ezzel nem azt mondom, hogy a Hősök rossz volt, csupán annyit, hogy nem nekem való, de a hangulatért viszont csillagos ötös jár!

A koncertek között körülbelül fél óra szünet volt, lement az egyik fellépő, a crew rögtön jött, hogy felállítsa a teret a következő fellépőnek, ők voltak a Brains. Számomra ők voltak a kellemes csalódás. Utána néztem a zenéjüknek a neten a fesztivál előtt pár nappal, láttam, hogy elektronikusak, gondoltam ebből semmi jó nem lesz, de ismét tévedtem. Hatalmas buli volt, és bár továbbra sem leszek elektronikus zene rajongó, pár számuk igen is tetszett. A vége felé ugyan kicsit sok volt nekem, valószínűleg azért, mert rohadt meleg volt, meg mégis csak arra az egy koncertre vágytam nagyon, amire jöttem.  

A következő koncert rocker lelkemet megnyugtatta, mert a Tankcsapda volt a soros. Nem vagyok Tankcsapda rajongó, nem is leszek, de erre a koncertre is csak annyit tudok mondani, hogy nagyon jó volt. Örültem, hogy nem a másik oldalra álltam kivételesen, mert ott elfajultak a dolgok, pár embert ki is szedtek a tömegből. Hiányoltam a Mennyország Tourist-ot, de azt hiszem, a Be vagyok rúgva kárpótolt. Egy kicsit.

MARS előtt a Queens of the Stone Age lépett fel, bennük viszont csalódtam és nem a jó értelemben. Volt előtt nem ismertem őket, ezért lecsekkoltam az ő zenéjüket is, nekem youtube-ról valahogy jobban átjött. Azért a háttérért dicséret jár.

És akkor következzen a hosszú, másféléves várakozás után a 30 seconds to Mars!! A fentebb említett késés nem maradt el, legalább fél órát késtek a srácok, de megbocsájtok nekik a fantasztikus koncertért, amit lenyomtak. Nehéz szavakba önteni, lehet csak azért, mert konkrétan ők mentették meg az életemet, de tényleg, ezen a koncerten ott kell lenni, hogy tudd, miről beszélek. Leírhatatlan az az érzés, amikor több százan egyszerre üvöltik a szöveget, az énekes pedig áll a színpadon, és vezényel. A setlistet megtalálod itt, a számokba is belehallgathatsz, ha szeretnél. A 100 suns és az Attack nekem nagyon hiányoztak a setlistből, de ettől függetlenül tökéletesen voltak összerakva a számok. Ha jól emlékszem úgy másfél órás lehetett a koncert, hosszabb, mint az eddigiek, amiken voltam.

Mint mindennek, sajnos ennek az estének is vége kellett hogy legyen. A lábamat nem éreztem, ráadásul szörnyen szomjas voltam. A pia beszerző körút után búcsút mondtunk a fesztiválnak, meg egy részeg csávónak is, akit örömmel töltött el, hogy sörrel locsoljon. Azért ő is hiányozni fog.

Összességében életem egyik legjobb napja volt és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézzen ki a Volt fesztre, mert nagyon jó a hangulat és még a hely is iszonyat jó. Talán jövőre én is bérlettel nézek le. Mindenhol jó, de legjobb Sopron!

 Sokan keverik össze a diétázást és az egészséges életmódot. Ráadásul szerintem az egészséges életmódot sem kell szenvedve csinálni. Én próbálkoztam úgy, hogy akkor most tényleg nem eszem semmi mű, cukros, egészségtelen dolgot. Azt értem el vele, hogy két nap után magamba tömtem egy rakás csipszet és csokit. Több hónapig sikerült úgy, hogy hetente párszor ettem egy kevés csokit, és ha megkívántam valami zsírosabbat, abból is ettem egy keveset. A lényeg a mértéktartás. A mozgás pedig elengedhetetlen, diétázásnál és egészséges életmódnális  egyaránt fontos
 Igazából most leginkább magamat szeretném ezzel a bejegyzéssel motiválni, mert miközben keresgetem a képeket nagyon felgyülemlik bennem az érzés, hogy sikerülni fog. Nem szeretnék fogyni, inkább a narancsbőrt szeretném eltüntetni, valamint formásabb szeretnék lenni.
 Annak aki már elkezdte, vagy most szeretne beleugrani az életmódváltásba, edzésbe, sok sikert kívánok. De figyelem: a fokozatosság nagyon fontos, az izomláz nem jó dolog egyébként sem, de káros is, hiszen azt jelenti, hogy túlterhelted a szervezeted. Ha eddig nem mozogtál, akkor az elején csak kevéssel kezdj, ne felejtsd el a bemelegítést és a nyújtást. (Nekem jelenleg elég durva izomláz van a combomban, mert örültem, hogy a barátom megtanult biciklizni, és együtt megtettünk jó néhány kilométert.) Az viszont tévhit, hogy a rádolgozás segít, inkább pihenj, sportolás helyett sétálj egy keveset, majd vegyél egy forró fürdőt, esetleg váltózuhanyt.

  Kicsit nehezen megy az oldal beindítása, mert egyikünknek sincs sok ideje, ráadásul én alig jutok a laptophoz, mivel sajnos nincs sajátom. Mindenesetre ötleteink vannak bőven, megvalósításra várva állnak a polcon.
 A mostani cikk a kedvenc zenei műfajomról szól, ami nem más mint a rap. A különlegesség annyi, hogy Justine és Hunter is írnak majd a kedvenc műfajukról.

 Először is, mi az a rap? Egy könnyűzenei stílus, ahol egy folyamatosan ismétlődő, monoton ritmus adja az alapot, amelyre szlengben bővelkedő, gyors, gördülékeny, rímelő, előre megírt vagy improvizált dalszöveget kántál a rappelő személy (rapper). - mondja a wikipédia. Talán nem kell mondani, hogy a fekete bőrűektől indult ki, mára azonban nem egy fehér rapper is van, mint például Eminem, aki a világ egyik legsikeresebb rapperei közé tartozik. Ő az egyetlen fehérbőrű előadó ebben a szakmában, akit teljes mértékben elfogadtak a feketék is.
 Természetesen a rap-ről is nagyon sok tévhit kering, bár nem ez a megfelelő szó rá. Inkább arról van szó, hogy az emberek nagyszájúan azt mondják: rappelni bárki tud, ilyen anyázós, káromkodós szöveget én is írnék. Pedig egyáltalán nem könnyű. Sok rapper van, akik bár híresek, egyáltalán nem jók, mert nem felelnek meg valamelyik fontos szempontnak ami kell ahhoz, hogy egy rapper tényleg rapper legyen. Mik ezek? Az egyik fontos dolog az, hogy az illető tudjon szöveget írni. Kellenek rímek, de közben nem jó, ha az előadó nem tart egy témát. Erre sem képes minden rapper. Bizony vannak olyan előadók akik jó rímeket kreálnak, jól adják elő, de egyszerűen nincs semmi története, mondanivalója a zenéjének. Valamint a  rappereknek tudniuk kell, hogyan kell rendesen hangsúlyozni. Hangsúly nélkül semmit nem ér egy rap dal. Azonban mint az énekeseknél, ebben a műfajban is kell egy természetes adottság, kell egy jó, élvezhető, megjegyezhető hang. És az sem egyszerű tudomány, ahogy elhadarják szöveget egy levegővétellel úgy, hogy ne váljon totál káosszá.

Miért szeretem? Nem könnyű dolog ezt leírni, hiszen néha csak úgy szeretünk valamit, nem igazán tudjuk megindokolni, hogy miért. Azért megpróbálok összekaparni néhány dolgot, amiért megkedveltem a rap műfajt.
 Vitathatatlan tény, hogy a rap számokban sokkal több mindent el lehet mondani, mint egy pop dalban. Persze, azokat az előadókat szeretem, akik tényleg el is mondanak valamit, nem pedig az egoista dumákat nyomják. Ezért is szeretem Eminemet. Oké, nem mondhatjuk, hogy túl szerény, és ez néha a dalaiban is visszaköszön, de rengeteg olyan száma van ami erőt ad, és inspirál. Ráadásul olyan jó rímek vannak. A rap műfaj egyszerűen zseniális.

 Mielőtt elárulnám, hogy mik voltak a válaszok, előtte szeretném elmondani, hogy miért ezeket a kérdéseket tettük fel Justine-el: Mostanában a 'szeretlek' szó nagyon elvesztette a jelentősségét, és szerettük volna tudni, hogy az emberek mennyire szokták komolyan mondani. Hogy mennyire találtuk igaznak amit az emberek mondanak, és mennyire voltak segítőkészek - a bejegyzés végén mindketten eláruljuk.

Justine volt ma a kérdező ember, így ő támadta meg az embereket. Kedvesen, udvariasan ment oda mindenkihez, ezért is lepődtem meg, mert ennek ellenére is volt arra példa, hogy nem túl kedvesen válaszoltak. Bár nem igazán értem, hogy mit gondoltak, két fiatal lány minek kérdezgetek ilyeneket. Még mondtuk is, hogy egy cikkhez kell. Ráadásul az is szemet szúrt, hogy mivel Justine úgy ment oda, hogy "elnézést zavarhatnék egy pillanatra", sokan úgy válaszoltak,hogy "egy pillanatra igen", "de tényleg csak egy pillanatra".
 Justine először egy egyedül álldogáló, huszonéves sráchoz ment oda. Nem tűnt túl beképzeltnek, meg harsánynak, és amikor válaszolt, akkor is ugyanezt szűrtem le.
- Szia. Ne haragudj. Megállíthatlak egy pillanatra?
- Egy pillanatra igen.
- Annyi lenne az egész kérdés, hogy kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Nevet vársz vagy...?
- Neeem. Csakhogy, mondjuk a barátnődnek, anyukádnak...
- Nem tudom talán barátnőmnek...A volt barátnőmnek.
- És igaz volt?
- Persze
- Jólvan. Köszönöm szépen. Szia
 Igaz, olyan volt mintha nemrég szakított volna a barátnőjével és még szoknia kell, hogy azt mondja, hogy "volt barátnő". 

 A következő kiszemelt egy idős bácsi volt, aki nekem egy kicsit mogorvának tűnt. Ezért is lepett meg, hogy végig nagyon udvarias volt és közvetlen.
- Jó napot. Ne haragudjon. Zavarhatom egy pillanatra?
- Persze. Természetesen.
- Azt szeretném kérdezni, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és két egyszerű kérdésem lenne. Az első, hogy mikor mondta utoljára valakinek, hogy szeretlek?
- Hát... Ma reggel.
- És kinek?- A kedves barátnőmnek.
- Nagyon szépen köszönöm.
- Igazán nincs mit.

 Tovább sétáltunk és Justine egy húsz év körüli csajszit szemelt ki, aki épp a biciklijére készült felszállni. Első benyomásom sem volt túl jó, és végül be is igazolódott, hogy a lány eléggé flegma volt. A gesztikulációja, a beszéde -azt sugározta, hogy a hátunk közepére sem kíván minket.

- Szia. Ne haragudj. Egy pillanatra zavarhatlak?
- Hát most sietek nagyon, de mondjad.
- Csak annyi lenne, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és szeretném tőled kérdezni, hogy ki volt az utolsó ember akinek azt mondtad, hogy szeretlek?
- A jelenlegi barátomnak.
- És igaz volt?
- Persze. Én csak úgy mondom.
- Köszönöm.

 Végül egy magas, amolyan ápolt, divatos kinézető sráchoz mentünk oda az aluljáróban. Itt is beigazolódott az amit elsőre gondoltam: A pasi olyan csajózós típusnak tűnt, aki fűnek-fának azt mondja, hogy szereti.

- Szia. Ne haragudj. Zavarhatlak egy pillanatra?
- Egy pillantra? Igen.
-  Csak azt szeretném kérdezni, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és van két egyszerű kérdésem, hogy kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Mit csináltam?
- Kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Fogalmam sincs.
- Nem tudod?
- Nem.
- Tényleg nem?
- Tényleg nem.
- Na ne máááááár :)
- A kővetkező kérdés?
- Az az lenne, hogy igaz volt-e amikor ezt mondtad?
- Biztosan.
- Köszönöm. Szia.

 Miután feltettük két embernek a kérdéseket rájöttem, hogy nem éppen a legjobb kérdéseket választottuk. Nem születtek túlérdekes válaszok, de legalább megtudtunk pár dolgot a közvélemény kutatásról. Az emberek nem szeretik ha vadidegen emberek zaklatják őket, és nem szívesen válaszolnak személyes kérdésekre. Sokszor elég bizalmatlanul méregettek minket, pedig két tizenéves lány ment oda hozzájuk,. nem tudom mit gondoltak, mit csinálunk velük. - Aisha

 Egy újabb oldal a gportál világában. Témája igazán nincsen, de próbálunk majd egyedi és érdekes dolgokkal jönni.