Sajnos tudom, milyen a válás, hiszen a szüleim a kapcsolatuk alatt, háromszor adták be a váláshoz szükséges papírokat. Aztán mégsem lett belőle semmi, mert szerették egymást, és így 25 évet éltek együtt boldogan, kisebb-nagyobb vitákkal. Én nagyon örülök neki, hogy ez így alakult, hiszen ha az én helyzetemet nézitek, nekem fontos, hogy együtt maradjon a család. Tekintve, hogy a szüleimnek nem volt óriási problémája egymással, csak már régóta keletkeztek kisebb feszült helyzetek közöttük és nagyon fájt volna, ha egy ilyen szép pár elszakad egymástól.

DE!  Vannak olyan helyzetek, mikor a válás a legjobb megoldás, mert ami muszáj, az ha belegondolunk nem mindig rossz. Rengeteg olyan élet van, amibe nem kaphatunk betekintést, és olyan körülmények lakozhatnak abban a családifészekben, hogy el sem tudjuk képzelni, létezik ilyen ilyen. Sajnos az országunk nem nagyon segítőkész ebben a témában. Igen, jól gondljátok. A családon belüli erőszakról szeretnék most ejteni egy kis szót. Rengeteg nőt sakkban tart azzal a férje, hogy bántalmazza őt, vagy\és a gyermekét is. Képzeljétek bele magatokat... Ti mit tennétek? Hát perszehogy, elviselitek és várjátok, hogy majd egyszer jobb legyen. Vannak olyan durva helyzetek, mikor még a válás sem segít, hiszen ha elválnak, attól ugyanúgy egy házban kell lakniük, kivétel, ha van az egyik félnek annyi megtakarított kis pénze, hogy elköltözzön albérletbe, vagy a szüleihez.

De! Van egy másik fele ennek az egésznek. Mikor a válás egyáltalán nem szükséges, mert nincsen nagy gondról szó. Ma már sajnos elég könnyen elválasztják a feleket egymástól, így szerintem, jelenleg több válás van az orsszágban, mint új házasságkötés. Ennek pedig, az az oka, hogy ha egy kis nehézség érkezik a mai házasok életébe, és ez vitát generél közöttük , megijednek és rögtön elválnak, mert hogy miért kiabálsz velem? Miért engem hibáztatsz? Már nem is szeretsz?

Végtére is azt gondolom, hogy a válás nem rossz, mert rengeteg embernek segíthet, de sokszor nincs is szükség rá :) 

 Amióta az eszemet tudom az egyik nagy álmom, hogy gyönyörű esküvőm legyen. Persze az évek alatt mindig más-más volt az ESKÜVŐ, de a lényeg, hogy mindig terv volt nálam. Furcsa amikor azt hallom nálam fiatalabbaktól, vagy osztálytársaktól, vagy akárkitől(inkább lányoktól furcsa persze), hogy ők bizony nem akarnak esküvőt és gyerekeket sem. Gondolom, hogy majd megváltozik a véleményük erről, de bennem az a kép él, hogy a lányok meglátnak egy esküvői ruhát és elolvadnak. Tudom, hogy egyszerűen nem mindenki romantikus típus, de régebben az emberek, a lányok mintha nagyobb érdeklődéssel lettek volna a Nagy Nap iránt.

 A Szabadföld nevű újságban olvastam egy kis minicikket arról, hogy az országban túl kevesen házasodnak, emiatt pedig szaporodnak az esküvős sorozatok és egyéb finomságok. A magam részéről szeretem nézni őket, leginkább a ruhák miatt.
 Igazából azt taglalhatnánk, hogy mégis miért nem mennek el az emberek és teszik hivatalossá kapcsolatukat. Ha szóba jön a dolog, valaki biztosan feldobja, hogy "drága a válás". Oké, poénnak jó, de szerintem szörnyű, hogy ennyien elválnak. Gondoljunk csak bele, hogy régen tizenéves fejjel férjhez mentek, és halálukig együtt voltak. Lehet, hogy voltak rossz házasságok, amiknek jót tett volna, ha véget érnek, de szerintem ma sok ember túl hamar hoz döntést, nem próbálnak meg igazán javítani, pedig lehet, hogy helyre lehetne hozni.
 Aztán ki nem hallota, amikor(általában a férfiak) azt mondják, hogy "ugyan, csak egy papír". A magam részéről ezzel sem értek egyet, mert nekem ez nagyon is úgy jön le, hogy nem akarja az illető elkötelezni magát.
 Ha jól tudom voltak/vannak tervben olyan törvények, amelyek arra vehetnék rá a párokat, hogy házasodjanak, de ezekről nem tudok sokat. Szerintem ha két ember összeköti az életét az gyönyörű és fantasztikus, az olyan dolgok pedig illúzió rombolóak, mikor arról tárgyalnak, hogy esetleges válás esetén mennyi pénz üti a férj/feleség markát.
 Én azt mondom, hogyha valakinek nincs pénze nagy esküvőre, egy kis szerény szertartás a szűk családdal - az is lehet romantikus és szép, mert nem feltétlenül a csillogás és a költekezés számít. Sajnos ma legtöbben nem így gondolják, és elfelejtik, hogy az egész arról szól, hogy két ember megfogadja, hogy életük végéig egymás mellett lesznek, és ez akkor is egy gyönyörű dolog, ha nincs lehetősége a párnak pénzzel azzá tenni.

"Az emberek közt élve igen korán hallottam a házasság szentségéről és az esküvők mesebeli hangulatáról, és az első pillanattól kezdve elvarázsolt ez a téma, pedig akkor még azt sem tudtam, mi a szerelem... Mai fejemmel azonban azt gondoltam, hogy két összeillő lélek számára nem létezhet szebb ünnep, mint a szerelmet esküvel megpecsételő ceremónia, amely - ha őszinte szívvel köttetett - örök életre szól." - citatum

Nektek mi a véleményetek a házasságról? Tervezitek, álmodoztok róla? Írjátok meg, mert kíváncsi vagyok rá, hogy ki mit gondol, és van-e valaki, aki (hozzám hasonlóan) epekedve várja.

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is kéne elkezdeni ezt a beszámolót, mert igen, napokkal a koncert után sem sikerült összeszednem magam. Talán érdemes lenne az izgalmas részhez ugrani, valahova oda, hogy július 3-án délután 3 körül végre megérkeztünk Sopronba, Voltra.

A bejáratnál hatalmas sor állt, arra számítottam, hogy még legalább fél órát ott állunk, de nyílván a szervezőknek is feltűnt, hogy iszonyat sokan voltak, ezért még egy jegyellenőrző sort indítottak, így – mivel csomagunk nem volt – öt perc alatt bent voltunk.

A Thirty Seconds to Mars-ra mentünk, akik természetesen legutoljára léptek fel a nagyszínpadon. 23:30-ra voltak kiírva, de nagyobb zenekaroknál a fél óra késés alap szerintem.

Mivel a tervezetthez képest későn érkeztünk, úgy gondoltam, hogy jó helyünk már biztos nem lehet, de hatalmasat tévedtem, jobb helyünk nem is lehetett volna, talán csak az első sor. Őszintén szólva nem pályáztam az első sorra, ez volt a negyedik MARS koncertem, kettőt már első sorból néztem végig, és tudom, milyen érzés, amikor rohadt erősen nyomnak a kordonhoz, te pedig próbálod tartani a helyed, vagy nyomni hátrébb a másikat. Mellesleg 10 órát várakozni a melegben sem éppen kellemes.

Pár doboz sör és egy hamburger társaságában elfoglaltuk a helyünket. Első fellépő a Hősök volt. Most képzeld el azt a szituációt, hogy egy rocker – aki toleráns és elfogad majdnem minden zenei stílust – áll egy rap-szerű koncert kellős közepén és nagyon nem szeretne ott lenni, de muszáj végigállnia a koncertet, hogy kedvencét jó helyről lássa, mert igen, én is ezzel próbáltam magamban tartani a lelket, hogy a szenvedés után jöhet a jól megérdemelt jutalom, és sikerült kibírnom! Ezzel nem azt mondom, hogy a Hősök rossz volt, csupán annyit, hogy nem nekem való, de a hangulatért viszont csillagos ötös jár!

A koncertek között körülbelül fél óra szünet volt, lement az egyik fellépő, a crew rögtön jött, hogy felállítsa a teret a következő fellépőnek, ők voltak a Brains. Számomra ők voltak a kellemes csalódás. Utána néztem a zenéjüknek a neten a fesztivál előtt pár nappal, láttam, hogy elektronikusak, gondoltam ebből semmi jó nem lesz, de ismét tévedtem. Hatalmas buli volt, és bár továbbra sem leszek elektronikus zene rajongó, pár számuk igen is tetszett. A vége felé ugyan kicsit sok volt nekem, valószínűleg azért, mert rohadt meleg volt, meg mégis csak arra az egy koncertre vágytam nagyon, amire jöttem.  

A következő koncert rocker lelkemet megnyugtatta, mert a Tankcsapda volt a soros. Nem vagyok Tankcsapda rajongó, nem is leszek, de erre a koncertre is csak annyit tudok mondani, hogy nagyon jó volt. Örültem, hogy nem a másik oldalra álltam kivételesen, mert ott elfajultak a dolgok, pár embert ki is szedtek a tömegből. Hiányoltam a Mennyország Tourist-ot, de azt hiszem, a Be vagyok rúgva kárpótolt. Egy kicsit.

MARS előtt a Queens of the Stone Age lépett fel, bennük viszont csalódtam és nem a jó értelemben. Volt előtt nem ismertem őket, ezért lecsekkoltam az ő zenéjüket is, nekem youtube-ról valahogy jobban átjött. Azért a háttérért dicséret jár.

És akkor következzen a hosszú, másféléves várakozás után a 30 seconds to Mars!! A fentebb említett késés nem maradt el, legalább fél órát késtek a srácok, de megbocsájtok nekik a fantasztikus koncertért, amit lenyomtak. Nehéz szavakba önteni, lehet csak azért, mert konkrétan ők mentették meg az életemet, de tényleg, ezen a koncerten ott kell lenni, hogy tudd, miről beszélek. Leírhatatlan az az érzés, amikor több százan egyszerre üvöltik a szöveget, az énekes pedig áll a színpadon, és vezényel. A setlistet megtalálod itt, a számokba is belehallgathatsz, ha szeretnél. A 100 suns és az Attack nekem nagyon hiányoztak a setlistből, de ettől függetlenül tökéletesen voltak összerakva a számok. Ha jól emlékszem úgy másfél órás lehetett a koncert, hosszabb, mint az eddigiek, amiken voltam.

Mint mindennek, sajnos ennek az estének is vége kellett hogy legyen. A lábamat nem éreztem, ráadásul szörnyen szomjas voltam. A pia beszerző körút után búcsút mondtunk a fesztiválnak, meg egy részeg csávónak is, akit örömmel töltött el, hogy sörrel locsoljon. Azért ő is hiányozni fog.

Összességében életem egyik legjobb napja volt és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézzen ki a Volt fesztre, mert nagyon jó a hangulat és még a hely is iszonyat jó. Talán jövőre én is bérlettel nézek le. Mindenhol jó, de legjobb Sopron!

 Sokan keverik össze a diétázást és az egészséges életmódot. Ráadásul szerintem az egészséges életmódot sem kell szenvedve csinálni. Én próbálkoztam úgy, hogy akkor most tényleg nem eszem semmi mű, cukros, egészségtelen dolgot. Azt értem el vele, hogy két nap után magamba tömtem egy rakás csipszet és csokit. Több hónapig sikerült úgy, hogy hetente párszor ettem egy kevés csokit, és ha megkívántam valami zsírosabbat, abból is ettem egy keveset. A lényeg a mértéktartás. A mozgás pedig elengedhetetlen, diétázásnál és egészséges életmódnális  egyaránt fontos
 Igazából most leginkább magamat szeretném ezzel a bejegyzéssel motiválni, mert miközben keresgetem a képeket nagyon felgyülemlik bennem az érzés, hogy sikerülni fog. Nem szeretnék fogyni, inkább a narancsbőrt szeretném eltüntetni, valamint formásabb szeretnék lenni.
 Annak aki már elkezdte, vagy most szeretne beleugrani az életmódváltásba, edzésbe, sok sikert kívánok. De figyelem: a fokozatosság nagyon fontos, az izomláz nem jó dolog egyébként sem, de káros is, hiszen azt jelenti, hogy túlterhelted a szervezeted. Ha eddig nem mozogtál, akkor az elején csak kevéssel kezdj, ne felejtsd el a bemelegítést és a nyújtást. (Nekem jelenleg elég durva izomláz van a combomban, mert örültem, hogy a barátom megtanult biciklizni, és együtt megtettünk jó néhány kilométert.) Az viszont tévhit, hogy a rádolgozás segít, inkább pihenj, sportolás helyett sétálj egy keveset, majd vegyél egy forró fürdőt, esetleg váltózuhanyt.

  Kicsit nehezen megy az oldal beindítása, mert egyikünknek sincs sok ideje, ráadásul én alig jutok a laptophoz, mivel sajnos nincs sajátom. Mindenesetre ötleteink vannak bőven, megvalósításra várva állnak a polcon.
 A mostani cikk a kedvenc zenei műfajomról szól, ami nem más mint a rap. A különlegesség annyi, hogy Justine és Hunter is írnak majd a kedvenc műfajukról.

 Először is, mi az a rap? Egy könnyűzenei stílus, ahol egy folyamatosan ismétlődő, monoton ritmus adja az alapot, amelyre szlengben bővelkedő, gyors, gördülékeny, rímelő, előre megírt vagy improvizált dalszöveget kántál a rappelő személy (rapper). - mondja a wikipédia. Talán nem kell mondani, hogy a fekete bőrűektől indult ki, mára azonban nem egy fehér rapper is van, mint például Eminem, aki a világ egyik legsikeresebb rapperei közé tartozik. Ő az egyetlen fehérbőrű előadó ebben a szakmában, akit teljes mértékben elfogadtak a feketék is.
 Természetesen a rap-ről is nagyon sok tévhit kering, bár nem ez a megfelelő szó rá. Inkább arról van szó, hogy az emberek nagyszájúan azt mondják: rappelni bárki tud, ilyen anyázós, káromkodós szöveget én is írnék. Pedig egyáltalán nem könnyű. Sok rapper van, akik bár híresek, egyáltalán nem jók, mert nem felelnek meg valamelyik fontos szempontnak ami kell ahhoz, hogy egy rapper tényleg rapper legyen. Mik ezek? Az egyik fontos dolog az, hogy az illető tudjon szöveget írni. Kellenek rímek, de közben nem jó, ha az előadó nem tart egy témát. Erre sem képes minden rapper. Bizony vannak olyan előadók akik jó rímeket kreálnak, jól adják elő, de egyszerűen nincs semmi története, mondanivalója a zenéjének. Valamint a  rappereknek tudniuk kell, hogyan kell rendesen hangsúlyozni. Hangsúly nélkül semmit nem ér egy rap dal. Azonban mint az énekeseknél, ebben a műfajban is kell egy természetes adottság, kell egy jó, élvezhető, megjegyezhető hang. És az sem egyszerű tudomány, ahogy elhadarják szöveget egy levegővétellel úgy, hogy ne váljon totál káosszá.

Miért szeretem? Nem könnyű dolog ezt leírni, hiszen néha csak úgy szeretünk valamit, nem igazán tudjuk megindokolni, hogy miért. Azért megpróbálok összekaparni néhány dolgot, amiért megkedveltem a rap műfajt.
 Vitathatatlan tény, hogy a rap számokban sokkal több mindent el lehet mondani, mint egy pop dalban. Persze, azokat az előadókat szeretem, akik tényleg el is mondanak valamit, nem pedig az egoista dumákat nyomják. Ezért is szeretem Eminemet. Oké, nem mondhatjuk, hogy túl szerény, és ez néha a dalaiban is visszaköszön, de rengeteg olyan száma van ami erőt ad, és inspirál. Ráadásul olyan jó rímek vannak. A rap műfaj egyszerűen zseniális.