Engem általában könyvmolynak titulálnak többször, mint filmőrültnek, de azért nekem is van pár kedvencem, mint például, az Életrevalók.

Ha az alaptörténetet vesszük, a szegény rossz sorsú fekete a segélyhez gyűjt papírt, miszerint:
Megpróbált munkát szerezni, de sajnos nem találták rá alkalmasnak. Omar Sy egy kitűnő választás volt Driss szerepére. Az utcagyerek. Innen indul a sztori, hogy Philippe(François Cluzet) visszakéreti Driss-t másnapra, mert sajnos nem tud írni, így nincs módjában odaadni neki az igazolást a segélyhez. Lebénult, nyaktól lefelé egy balesetben. Viharban ernyőzött. Majd másnap Philippe felajánl egy munkalehetőséget. Driss először nem vállalja el azt, majd vonakodva, de beleegyezik, hogy Philippe "nővérkéje" legyen. Ezután pedig szemtanúi lehetünk egy csodálatos, mély barátság kialakulásának, két olyan férfi között, aki tűz és víz. Ég és föld.Betekintést nyerhetünk még abba is, hogy Driss miként dobja fel Philippe baleset utáni életét, s hogyan találja meg Philippe a szerelmet. A nyers, sőt már-már faragatlan stílusa Driss-nek, tökéletesen illik a picit hideg, és mindig nyugodt Philippe stílusához. A poénok mindig jó helyen sülnek el, és nagyon el lettek találva.

A zenét megemlíteném itt külön, hiszen Ludovico Einaudi egy zseni, és a másik fele, hogy ki nem szeretné az Earth, Wind & Fire-t? Mert, dancin' in september :)

Szóval végülis kinek ajánlanám, hogy nézze meg? Nos, annak aki szeretne sírni és nevetni is egyszerre filmem. Mert ez a film egy egész érzelmi skálát kihozhat belőlünk. Jó szórakozást hozzá! :)

"Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben, és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy."

"Harry és Tyrone most már együtt ment...mert egy magányos ember nyílt felhívást jelentett arra, hogy megfosszák a narkójától meg az életétől. Mindenki úgy nézett ki, mint a pézsmapatkány, és úgy szaglott, mint a bűzös borz, a sajátos és mindent elnyomó narkómegvonásszag átjárta a ruhákat meg a fagyos levegőt."

Gondoltam összedobok egy cikket a tetoválással kapcsolatban, hiszen engem is varrnak nagyjából 2 hét múlva :)Személyes jellegű tetkó lesz, tehát nem divatból. Baloldalt a bordámra: Mon père = apukám. Ahogy láthatjátok, édesapám emlékére készül majd :) Na de, ennyit a személyes részről. Vágjunk bele.

A tetoválás egy nagyon fontos, felelősségteljes döntés, mert ha az ott van, nem mozdul sehova. Drága kezelésekkel eltüntetheted persze, de még akkor sem teljesen. Van jó pár dolog amit meg kell fontolnod, mielőtt tetováltatni akarsz, mint például:

1. Milyen helyre tetováltasz? Mert nem igazán néz ki jól egy hason elhelyezett tetkó, mondjuk szülés után...
2. Nem fogod megbánni? Tudsz majd vele élni akkor is mikor 70 éves leszel, és nem lesz nevetséges?
3. Nem befolyásolja a munkádat? Rengeteg olyan munkahely van ahol nem tolerálják, a látható helyen lévő tetkókat.
4. Kibírod-e miközben tetoválnak? Mert igen! Fáj! Főleg a bordánál, lapockánál, bokánál, sípcsonton stbstb...
5. Legális tetováló szalonba mész-e? Hiszen jó pár betegséget elkaphatsz, ha nem steril környezetben csinálják.
6. A személyiségedhez illő tetoválást válassz!
7. És a legfontosabb, hogyha valami bonyolult rajzot\mintát szeretnél, nézd meg a tetoválóművész előző munkáit. Nehogy meglepetés érjen, a végén...

Egy szónak is száz a vége, a tetoválás lehet jó dolog, hiszen emléket állíthat valakinek, eltakarhat sebhelyet akár stbstb... :)
Szóval én teljes mértékig a tetkó mellett vagyok, de csak akkor ha van értelme, és nem divatból csinálják :) Éljenek a tetováltak!!!