Mielőtt elárulnám, hogy mik voltak a válaszok, előtte szeretném elmondani, hogy miért ezeket a kérdéseket tettük fel Justine-el: Mostanában a 'szeretlek' szó nagyon elvesztette a jelentősségét, és szerettük volna tudni, hogy az emberek mennyire szokták komolyan mondani. Hogy mennyire találtuk igaznak amit az emberek mondanak, és mennyire voltak segítőkészek - a bejegyzés végén mindketten eláruljuk.

Justine volt ma a kérdező ember, így ő támadta meg az embereket. Kedvesen, udvariasan ment oda mindenkihez, ezért is lepődtem meg, mert ennek ellenére is volt arra példa, hogy nem túl kedvesen válaszoltak. Bár nem igazán értem, hogy mit gondoltak, két fiatal lány minek kérdezgetek ilyeneket. Még mondtuk is, hogy egy cikkhez kell. Ráadásul az is szemet szúrt, hogy mivel Justine úgy ment oda, hogy "elnézést zavarhatnék egy pillanatra", sokan úgy válaszoltak,hogy "egy pillanatra igen", "de tényleg csak egy pillanatra".
 Justine először egy egyedül álldogáló, huszonéves sráchoz ment oda. Nem tűnt túl beképzeltnek, meg harsánynak, és amikor válaszolt, akkor is ugyanezt szűrtem le.
- Szia. Ne haragudj. Megállíthatlak egy pillanatra?
- Egy pillanatra igen.
- Annyi lenne az egész kérdés, hogy kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Nevet vársz vagy...?
- Neeem. Csakhogy, mondjuk a barátnődnek, anyukádnak...
- Nem tudom talán barátnőmnek...A volt barátnőmnek.
- És igaz volt?
- Persze
- Jólvan. Köszönöm szépen. Szia
 Igaz, olyan volt mintha nemrég szakított volna a barátnőjével és még szoknia kell, hogy azt mondja, hogy "volt barátnő". 

 A következő kiszemelt egy idős bácsi volt, aki nekem egy kicsit mogorvának tűnt. Ezért is lepett meg, hogy végig nagyon udvarias volt és közvetlen.
- Jó napot. Ne haragudjon. Zavarhatom egy pillanatra?
- Persze. Természetesen.
- Azt szeretném kérdezni, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és két egyszerű kérdésem lenne. Az első, hogy mikor mondta utoljára valakinek, hogy szeretlek?
- Hát... Ma reggel.
- És kinek?- A kedves barátnőmnek.
- Nagyon szépen köszönöm.
- Igazán nincs mit.

 Tovább sétáltunk és Justine egy húsz év körüli csajszit szemelt ki, aki épp a biciklijére készült felszállni. Első benyomásom sem volt túl jó, és végül be is igazolódott, hogy a lány eléggé flegma volt. A gesztikulációja, a beszéde -azt sugározta, hogy a hátunk közepére sem kíván minket.

- Szia. Ne haragudj. Egy pillanatra zavarhatlak?
- Hát most sietek nagyon, de mondjad.
- Csak annyi lenne, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és szeretném tőled kérdezni, hogy ki volt az utolsó ember akinek azt mondtad, hogy szeretlek?
- A jelenlegi barátomnak.
- És igaz volt?
- Persze. Én csak úgy mondom.
- Köszönöm.

 Végül egy magas, amolyan ápolt, divatos kinézető sráchoz mentünk oda az aluljáróban. Itt is beigazolódott az amit elsőre gondoltam: A pasi olyan csajózós típusnak tűnt, aki fűnek-fának azt mondja, hogy szereti.

- Szia. Ne haragudj. Zavarhatlak egy pillanatra?
- Egy pillantra? Igen.
-  Csak azt szeretném kérdezni, hogy egy bloghoz gyűjtünk anyagot, és van két egyszerű kérdésem, hogy kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Mit csináltam?
- Kinek mondtad utoljára, hogy szereted?
- Fogalmam sincs.
- Nem tudod?
- Nem.
- Tényleg nem?
- Tényleg nem.
- Na ne máááááár :)
- A kővetkező kérdés?
- Az az lenne, hogy igaz volt-e amikor ezt mondtad?
- Biztosan.
- Köszönöm. Szia.

 Miután feltettük két embernek a kérdéseket rájöttem, hogy nem éppen a legjobb kérdéseket választottuk. Nem születtek túlérdekes válaszok, de legalább megtudtunk pár dolgot a közvélemény kutatásról. Az emberek nem szeretik ha vadidegen emberek zaklatják őket, és nem szívesen válaszolnak személyes kérdésekre. Sokszor elég bizalmatlanul méregettek minket, pedig két tizenéves lány ment oda hozzájuk,. nem tudom mit gondoltak, mit csinálunk velük. - Aisha

 Egy újabb oldal a gportál világában. Témája igazán nincsen, de próbálunk majd egyedi és érdekes dolgokkal jönni.