Engem általában könyvmolynak titulálnak többször, mint filmőrültnek, de azért nekem is van pár kedvencem, mint például, az Életrevalók.

Ha az alaptörténetet vesszük, a szegény rossz sorsú fekete a segélyhez gyűjt papírt, miszerint:
Megpróbált munkát szerezni, de sajnos nem találták rá alkalmasnak. Omar Sy egy kitűnő választás volt Driss szerepére. Az utcagyerek. Innen indul a sztori, hogy Philippe(François Cluzet) visszakéreti Driss-t másnapra, mert sajnos nem tud írni, így nincs módjában odaadni neki az igazolást a segélyhez. Lebénult, nyaktól lefelé egy balesetben. Viharban ernyőzött. Majd másnap Philippe felajánl egy munkalehetőséget. Driss először nem vállalja el azt, majd vonakodva, de beleegyezik, hogy Philippe "nővérkéje" legyen. Ezután pedig szemtanúi lehetünk egy csodálatos, mély barátság kialakulásának, két olyan férfi között, aki tűz és víz. Ég és föld.Betekintést nyerhetünk még abba is, hogy Driss miként dobja fel Philippe baleset utáni életét, s hogyan találja meg Philippe a szerelmet. A nyers, sőt már-már faragatlan stílusa Driss-nek, tökéletesen illik a picit hideg, és mindig nyugodt Philippe stílusához. A poénok mindig jó helyen sülnek el, és nagyon el lettek találva.

A zenét megemlíteném itt külön, hiszen Ludovico Einaudi egy zseni, és a másik fele, hogy ki nem szeretné az Earth, Wind & Fire-t? Mert, dancin' in september :)

Szóval végülis kinek ajánlanám, hogy nézze meg? Nos, annak aki szeretne sírni és nevetni is egyszerre filmem. Mert ez a film egy egész érzelmi skálát kihozhat belőlünk. Jó szórakozást hozzá! :)

"Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben, és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy."

"Harry és Tyrone most már együtt ment...mert egy magányos ember nyílt felhívást jelentett arra, hogy megfosszák a narkójától meg az életétől. Mindenki úgy nézett ki, mint a pézsmapatkány, és úgy szaglott, mint a bűzös borz, a sajátos és mindent elnyomó narkómegvonásszag átjárta a ruhákat meg a fagyos levegőt."

Gondoltam összedobok egy cikket a tetoválással kapcsolatban, hiszen engem is varrnak nagyjából 2 hét múlva :)Személyes jellegű tetkó lesz, tehát nem divatból. Baloldalt a bordámra: Mon père = apukám. Ahogy láthatjátok, édesapám emlékére készül majd :) Na de, ennyit a személyes részről. Vágjunk bele.

A tetoválás egy nagyon fontos, felelősségteljes döntés, mert ha az ott van, nem mozdul sehova. Drága kezelésekkel eltüntetheted persze, de még akkor sem teljesen. Van jó pár dolog amit meg kell fontolnod, mielőtt tetováltatni akarsz, mint például:

1. Milyen helyre tetováltasz? Mert nem igazán néz ki jól egy hason elhelyezett tetkó, mondjuk szülés után...
2. Nem fogod megbánni? Tudsz majd vele élni akkor is mikor 70 éves leszel, és nem lesz nevetséges?
3. Nem befolyásolja a munkádat? Rengeteg olyan munkahely van ahol nem tolerálják, a látható helyen lévő tetkókat.
4. Kibírod-e miközben tetoválnak? Mert igen! Fáj! Főleg a bordánál, lapockánál, bokánál, sípcsonton stbstb...
5. Legális tetováló szalonba mész-e? Hiszen jó pár betegséget elkaphatsz, ha nem steril környezetben csinálják.
6. A személyiségedhez illő tetoválást válassz!
7. És a legfontosabb, hogyha valami bonyolult rajzot\mintát szeretnél, nézd meg a tetoválóművész előző munkáit. Nehogy meglepetés érjen, a végén...

Egy szónak is száz a vége, a tetoválás lehet jó dolog, hiszen emléket állíthat valakinek, eltakarhat sebhelyet akár stbstb... :)
Szóval én teljes mértékig a tetkó mellett vagyok, de csak akkor ha van értelme, és nem divatból csinálják :) Éljenek a tetováltak!!!

Sajnos tudom, milyen a válás, hiszen a szüleim a kapcsolatuk alatt, háromszor adták be a váláshoz szükséges papírokat. Aztán mégsem lett belőle semmi, mert szerették egymást, és így 25 évet éltek együtt boldogan, kisebb-nagyobb vitákkal. Én nagyon örülök neki, hogy ez így alakult, hiszen ha az én helyzetemet nézitek, nekem fontos, hogy együtt maradjon a család. Tekintve, hogy a szüleimnek nem volt óriási problémája egymással, csak már régóta keletkeztek kisebb feszült helyzetek közöttük és nagyon fájt volna, ha egy ilyen szép pár elszakad egymástól.

DE!  Vannak olyan helyzetek, mikor a válás a legjobb megoldás, mert ami muszáj, az ha belegondolunk nem mindig rossz. Rengeteg olyan élet van, amibe nem kaphatunk betekintést, és olyan körülmények lakozhatnak abban a családifészekben, hogy el sem tudjuk képzelni, létezik ilyen ilyen. Sajnos az országunk nem nagyon segítőkész ebben a témában. Igen, jól gondljátok. A családon belüli erőszakról szeretnék most ejteni egy kis szót. Rengeteg nőt sakkban tart azzal a férje, hogy bántalmazza őt, vagy\és a gyermekét is. Képzeljétek bele magatokat... Ti mit tennétek? Hát perszehogy, elviselitek és várjátok, hogy majd egyszer jobb legyen. Vannak olyan durva helyzetek, mikor még a válás sem segít, hiszen ha elválnak, attól ugyanúgy egy házban kell lakniük, kivétel, ha van az egyik félnek annyi megtakarított kis pénze, hogy elköltözzön albérletbe, vagy a szüleihez.

De! Van egy másik fele ennek az egésznek. Mikor a válás egyáltalán nem szükséges, mert nincsen nagy gondról szó. Ma már sajnos elég könnyen elválasztják a feleket egymástól, így szerintem, jelenleg több válás van az orsszágban, mint új házasságkötés. Ennek pedig, az az oka, hogy ha egy kis nehézség érkezik a mai házasok életébe, és ez vitát generél közöttük , megijednek és rögtön elválnak, mert hogy miért kiabálsz velem? Miért engem hibáztatsz? Már nem is szeretsz?

Végtére is azt gondolom, hogy a válás nem rossz, mert rengeteg embernek segíthet, de sokszor nincs is szükség rá :) 

 Amióta az eszemet tudom az egyik nagy álmom, hogy gyönyörű esküvőm legyen. Persze az évek alatt mindig más-más volt az ESKÜVŐ, de a lényeg, hogy mindig terv volt nálam. Furcsa amikor azt hallom nálam fiatalabbaktól, vagy osztálytársaktól, vagy akárkitől(inkább lányoktól furcsa persze), hogy ők bizony nem akarnak esküvőt és gyerekeket sem. Gondolom, hogy majd megváltozik a véleményük erről, de bennem az a kép él, hogy a lányok meglátnak egy esküvői ruhát és elolvadnak. Tudom, hogy egyszerűen nem mindenki romantikus típus, de régebben az emberek, a lányok mintha nagyobb érdeklődéssel lettek volna a Nagy Nap iránt.

 A Szabadföld nevű újságban olvastam egy kis minicikket arról, hogy az országban túl kevesen házasodnak, emiatt pedig szaporodnak az esküvős sorozatok és egyéb finomságok. A magam részéről szeretem nézni őket, leginkább a ruhák miatt.
 Igazából azt taglalhatnánk, hogy mégis miért nem mennek el az emberek és teszik hivatalossá kapcsolatukat. Ha szóba jön a dolog, valaki biztosan feldobja, hogy "drága a válás". Oké, poénnak jó, de szerintem szörnyű, hogy ennyien elválnak. Gondoljunk csak bele, hogy régen tizenéves fejjel férjhez mentek, és halálukig együtt voltak. Lehet, hogy voltak rossz házasságok, amiknek jót tett volna, ha véget érnek, de szerintem ma sok ember túl hamar hoz döntést, nem próbálnak meg igazán javítani, pedig lehet, hogy helyre lehetne hozni.
 Aztán ki nem hallota, amikor(általában a férfiak) azt mondják, hogy "ugyan, csak egy papír". A magam részéről ezzel sem értek egyet, mert nekem ez nagyon is úgy jön le, hogy nem akarja az illető elkötelezni magát.
 Ha jól tudom voltak/vannak tervben olyan törvények, amelyek arra vehetnék rá a párokat, hogy házasodjanak, de ezekről nem tudok sokat. Szerintem ha két ember összeköti az életét az gyönyörű és fantasztikus, az olyan dolgok pedig illúzió rombolóak, mikor arról tárgyalnak, hogy esetleges válás esetén mennyi pénz üti a férj/feleség markát.
 Én azt mondom, hogyha valakinek nincs pénze nagy esküvőre, egy kis szerény szertartás a szűk családdal - az is lehet romantikus és szép, mert nem feltétlenül a csillogás és a költekezés számít. Sajnos ma legtöbben nem így gondolják, és elfelejtik, hogy az egész arról szól, hogy két ember megfogadja, hogy életük végéig egymás mellett lesznek, és ez akkor is egy gyönyörű dolog, ha nincs lehetősége a párnak pénzzel azzá tenni.

"Az emberek közt élve igen korán hallottam a házasság szentségéről és az esküvők mesebeli hangulatáról, és az első pillanattól kezdve elvarázsolt ez a téma, pedig akkor még azt sem tudtam, mi a szerelem... Mai fejemmel azonban azt gondoltam, hogy két összeillő lélek számára nem létezhet szebb ünnep, mint a szerelmet esküvel megpecsételő ceremónia, amely - ha őszinte szívvel köttetett - örök életre szól." - citatum

Nektek mi a véleményetek a házasságról? Tervezitek, álmodoztok róla? Írjátok meg, mert kíváncsi vagyok rá, hogy ki mit gondol, és van-e valaki, aki (hozzám hasonlóan) epekedve várja.